Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


vegyes Idézetek

2011.11.12

 Csak légy boldog! Én ülhetek a sarokban, de a te életed túl értékes ahhoz, hogy elvesztegesd!

****

Abban a hétfői mosolyban benne volt egy keddi levél, egy szerdai csók, egy csütörtöki "rólad álmodom", egy pénteki vágyakozás - és egy soha napi beteljesülés.

****

Különös, hogy a fájdalom szinte megfojt, mert egy másik ember szeme nem nézett ez enyémbe.

****

Közelebb, egyre közelebb kerülök hozzá, de talán soha nem érhetem el. Talán csak azért közeledünk egymás felé, hogy aztán örökre elváljunk.

****

És ha többet nem hallom már ezeket a szavakat, akkor is boldog leszek, mert mindörökre emlékezni fogok rájuk, hogy egyszer igenis kimondtad őket.

****

Tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van.

Tudom, hogy fáj, hogy félsz, tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz, tudom, hogy egyszer élünk, akkor is minek, te mindent megtettél, tudom, hogy boldog még sohasem voltál...

****

Édes, nincs semmi baj, nem törted össze a szívem... azzal a pár szóval csupán az életemet romboltad szét...

****

Amikor nem lehetsz azzal, akibe szerelmes vagy... együtt tudnál lenni másvalakivel, aki csak kedvel téged?

****

...nekem már csak az a boldogság, hogyha reggel, amikor felkelek, tudom, hogy nem veled álmodtam...

****

Azt mondtad, sosem akarsz engem szomorúnak látni... ez azt jelenti, hogy mindig becsuktad a szemed, akárhányszor sírtam?

****

Nem tudhatod, mit érez a nő, amikor rájön, hogy hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor lecsukja a szemét, és álmodik...

****

Hamvadó cigarettavég ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el...

****

Honnan vetted azt, hogy a szivárvány boldog? Attól, hogy színes, lehet az ő szívében van a legnagyobb bánat...

****

Mert tudom, milyen érzés, mikor elveszíted azt, akit annyira akartál, és minden, amid van, romba dől...

****

Reggel a hideg, párás ködben álltam egy kopasz fa alatt, és merengtem a csendben... Gondolataim együtt gomolyogtak leheletemmel, könnyeim összefolytak néhány magányos esőcseppel... Annyira vágytam ott utánad... Úgy éreztem, megöl ez a mérhetetlen bánat... Sose gondoltam, hogy ez ennyire fájhat.

****

Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad...

****

Az érzés, hogy nem jön vissza többé... a könnyek, melyek hiába születnek, az emberek, kik örökre szeretnek, a szívek, melyek soha nem feledték, a szívek, melyek egykor még őt szerették, az elmúlás, az elmúlás az, mely mindenről tehet... az is, melyet elűzni végleg nem lehet...

****

Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindig egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.

****

Nem tudnám leírni, hogy milyen nehéz kibírni. Nélküled levegőt sem tudnék venni, nélküled a rosszat nem tudnám lenyelni sehogy. Az életem miről fog szólni, ha nem vagy itt velem? Mert téged nem lehet pótolni...

****

Nem az az ijesztő, hogy egyedül maradok, hanem az, hogy nélküle! Ha nincs mellettem, nélküle az a bonyolult biológiai folyamat, ami tulajdonképpen az életem, csak hamisított létezés. Üres, abszolút tartalmatlan látszat.

****

...ülök és nézegetek rólad egy képet, s közben felidézek egy régi emléket. Könnyeim mögül látom az arcodat, szívem fáj, tisztán hallom a hangodat...

****

Nincs rosszabb, mint úgy érezni, hogy senkit sem érdekel, hogy létezünk, hogy senki nem figyel arra, amit mondunk, és hogy a világ tökéletesen működik a mi zavaró jelenlétünk nélkül is...

****

Megcsókollak, te nekem adsz csókot, aztán elindulsz szótlanul, és magaddal viszed az életem...

****

Ha majd sírom mellett állsz,

S engem többé nem látsz,
Írd a homokba csendesen,
Őt valaha szerettem...

****

- Örülök, hogy te mindig ilyen vidám vagy.

- Így látod?
- Így.
- És azt szereted, ha ilyen vagyok?
- Azt.
- Akkor örülök, hogy nem ismersz teljesen...

****

Már nem születik mese abból, ha látlak, csak néma nevetés, hogy miért volt nekem sok, ami vagy - most meg kevés...

****

Ha a sors olyan kegyetlen lesz, hogy veled többé nem találkozom, legyen örök emlék e néma mozdulatom...

****

Melléd ül egy angyal, de elmenekülsz buta érveléssel. Félsz érinteni szárnyát, mert a múlt csontig éget...

****

De hogy szép volt, azt sosem vettem észre. Azért sírok, mert amikor felém borulva rám vetette pillantását, láttam, hogyan tükröződik szemének mélyén az én szépségem...

****

Az ember olyan, mint képen az arca, mert lelke és szíve nem lehet rajta.

****

A szív törékeny műszer. Ezért is óvjuk olyan erőteljesen, ezért adjuk oda olyan ritkán, és ezért jelent olyan sokat, ha mégis megtesszük. Vannak szívek, amelyek törékenyebbek másoknál. Valahogy tisztábbak. Mint a kristály az üvegek között, de még összetörve is gyönyörűek...

****

Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre még éppen úgy fáj, ami fáj.

****

Nézd, most minden a régi még holnapra, mondd hogyan tűnik el? Nézd, most itt ez a pillanat is eltűnik,és észre sem veszed! 

****

A szíved megszakad, de te csak csukott szemekkel tűröd, mert túl fájdalmas ahhoz, hogy tudomást vegyél róla...

****

A kapcsolatok olyanok, mint az üvegek: néha jobb, ha összetörve hagyjuk ahelyett, hogy újra megsebeznénk magunkat, miközben próbáljuk újra összerakni.

****

Gyönyörű, kora nyári szürkület ereszkedett alá, amikor nagyon tudnak fájni az emlékek, a kezdet és a befejezés.

****

Mikor a legjobbat próbálod kihozni magadból, de nem sikerül; mikor megkapod, amit akartál, de nem azt, amire szükséged lenne; mikor elveszítesz valamit, amit nem lehet pótolni; mikor szeretsz, de hiába teszed - lehet ennél rosszabb?

****

Egyedül állt. Ott, a magánnyal. Nem nézett rám. A fejét lehajtotta, majd elment, visszanézett, mosolygott, és kisétált. Kisétált mindenből, ami vele kapcsolatos... De ezzel együtt az életemből is.

****

Nem tudtam, helyes-e vagy sem, ahogy döntök... a döntés, hogy elszakadjak Tőle, de megtettem. Megtettem azzal a reménnyel, hogy így jobb lesz. Jobb lesz Neki. Olyat talál, aki megérdemli... Aki megbecsüli, úgy, ahogyan nekem kellett volna.

****

Tudtad, hogy fájni fog, mégis megbántottál. Én szerettelek, de Te csak kihasználtál! Egyszer majd rájössz, hogy én szívből szerettelek, de akkor már késő lesz, én már elfeledtelek. A szívem másé lesz, mert Te megtagadtad, és látod, most már én nevetek rajtad...

****

Az értelmetlen gyűlöleted szálkái pedig továbbra is belém fúródtak, bárhová is próbálok elszaladni előlük. Bármilyen gyorsan is szedem a lábam, egy helyben szaladok. Nem tudok elrejtőzni előle, hiába fetrengek nyakig a mocsokban. Ez csak a Te játszmád, és Te bevetsz minden fortélyt, hogy lásd, milyen mélyre taszíthatsz. Innen már nem lehet mélyebbre süllyedni. Az életemmel játszol.

****

Őrült vagyok, valaki ezt mondja rám. De a világ tesz ilyenné. Nem az én hibám. Ölj meg, hajóm süllyeszd el az előítélet tengerén, és ne tudd meg azt, hogy nem vagy más, csak ugyanolyan, mint én...

****

Te voltál a mester, ki tanított szeretni,

légy újra mester, s taníts meg feledni.

****

Mikor már pont meg tudnám győzni magam afelől, hogy nincs Rá szükségem, újra előkerül, és ad egy leheletnyi reményt, amibe belekapaszkodok, és újra csak Tőle függök...

****

...a gyomrod görcsben áll s napokig nem alszol, rájössz:

a legkeményebben mindig a leggyengébb harcol.
Rádöbbensz, van szabadulás és kárhozat: 
aki mosolyog a képen, mindig az az áldozat...

****

Fáj, mégsem ordítasz. Csak csendben könnyezel, félsz, hogy valaki meghallja...

****

Szólni sem mertem, mert a szemem gyanúsan égett, és féltem a könnyek lehetőségétől, ha esetleg ki merem nyitni a számat, biztosan kibukna rajta a fájdalom.

****

Egy koldus az utcán a kezemhez ért, reszkető kezével valamit kért. Láttam, hogy csalódott és boldogtalan, nem volt egy fillérem sem, szégyelltem magam. Álltam és néztem könnyes szemét, megfogtam az öreg, remegő kezét.

- Bácsikám, én is ide jutok, hisz' a szívemben én is csak egy koldus vagyok.

****

Néha jobb egyedül lenni. Ha egyedül vagy, senki sem tud bántani...

****

A könny és a szeretet édes testvér, nem szerelem az, mi egy könnycseppet sem ér, aki sosem sírt, az sosem szeretett, mert a könny és a szeretet egy napon született...

****

Szeretlek, ezt mondtad... Bíztam benne, hogy ez így is marad, de szemed máson gyorsan megakadt, s engem, mint egyszerű játékot, eldobtál. Hogy mit okozol ezzel? Bele sem gondoltál...

****

Vannak dacos ajkak, mik soha nem beszélnek, de reggel a könnyes párnák mindent elmesélnek...

****

Sokszor úgy szeretnék sírni, magam sem tudom, miért. Szeretnék zokogva sírni, magam sem tudom, kiért. Szeretnék valakit bírni, kihez már nincs több remény. Valakit, aki már másé, és nem lehet az enyém.

****

Megadtam az esélyt ezerszer, hidd el, de aztán rájöttem, nincs kivétel, mától már mindegyik ugyan olyan. A szívemet messzire eldobtam, hogy ne találja meg senki sem... Szerelem? Ezt a szót nem ismerem...

****

Félek, hogy egyedül maradok. Attól félek, hogy mindig valakinek a barátja, vagy húga, vagy bizalmasa leszek, de soha nem mindene valakinek!

****

Számtalan barát vett körül tündöklő életemben; most, hogy elködösült, nem látszik egy sem...

****

Szomorú tud lenni, amikor változnak az idők. Amikor elsétálsz valaki mellett, akivel régen órákig tudtál beszélni, most pedig még csak rád sem néz...

****

Érzem, hogy darabokra hullok, mert nem vagy már mellettem...

****

Bocsásd meg nekem, hogy ennyire szeretlek, és sokszor, ha kéred, akkor sem engedlek...

****

Vártalak... tegnap még fontos volt, ma tárgytalan, józanul vigasztalom önmagam. Vége lett... de azért reggel éppúgy ébredek, nem vették el tőlem a kék eget és nem dőlt össze a világ... megyek tovább. Nem történt semmi, csupán egy jó barát lett furcsa idegen, egy könnycseppel több ragyog fáradt szememen, valaki rosszat tett velem. Istenem... pedig azt hittem, ismerem!

****

Hol voltál Te, amikor szükségem lett volna Rád? Amikor arra vágytam, hogy csak egy kicsit is szeress...

****

Szorít a torkom, nehezen lélegzem... Tudtam, hogy el fogsz menni, valahogy éreztem...

****

Nem szabad soha visszahívni azt, aki elment, itt hagyott.

Nem tud egy szív örökké fájni, kergetni egy futó csillagot.
Új szerelem kell, nem a régi,
nem szabad soha visszahívni!

****

Kihalt az úttest, csak én fekszek rajta,

s nincs, ki engem összekaparna.
Jön már a mentő, sebesen rohan,
zászlója libben, lámpája villan.
Egy nagy csattanás, a többit már nem is érzem,
a folytatást a túlvilágon, a hírekben nézem...

****

Levegőnek nézel, ahogy elsétálsz mellettem, s letagadod az érzést, hogy valaha is kellettem. Nem nézel  szemembe, tán félsz attól, amit látnál? Pedig a szememben van minden, mire valaha is vágytál...

****

Egy lány, aki szerelmes volt beléd,

Egy lány, aki mindig ment eléd,
Egy lány, aki minden nap téged várt,
Egy lány, aki minden nap álmában téged lát,
S egy lány, aki téged annyira szeretett,
Hogy megölte magát, mert annyira szenvedett...

****

Ülök a sarokban, érzem, hogy vérzek,

Sajnálom, Kicsim, bocsáss meg, kérlek...

****

Semmi sem fájdalmasabb annál, amikor rájössz, hogy Ő számodra mindent jelent, de te semmit sem jelentesz neki.

****

Akárhányszor az emberek megkérdezik: "ti ketten jártok?"

El sem tudjátok képzelni, mennyire fájdalmas azt mondani: "nem, csak barátok vagyunk..."

****

Kiáltanék, tudják meg, hogy fáj, hogy nélküled rám csak szomorúság vár. Mégis hallgatok, hisz' ezt kell tennem, nevetni próbálok, s magamba fojtom a könnyem...

****

Még annyi mindent mondhatnék neked, mégis évek óta írok egy levelet. Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden: már megtanultam élni nélküled...

****

Elmegyünk egymás mellett, mint két idegen,

Egymásra sem nézünk, szemünk se rebben.
De lelkünkben, szívünkben vérzünk,
És az utca végéről mégis visszanézünk.

****

Könnyeim feltörnek, nem bírom tovább. Néha elfeledlek, néha még belehalok. Ha találkozunk, Te csak elfordulsz csendesen. Könnyeim hullnak szüntelen.

****

Épp egy hídon álltunk, alattunk csendben folydogált a víz. Közel voltál hozzám, szinte éreztelek, épp az ajkad az enyémhez ért lágyan... Majd hirtelen fájón a valóságba kerültem: felébredtem. Csalódottan és összetörve hanyatlottam vissza a párnámra, az álmom még mindig nem vált valóra...

****

Emlékszem, ahogy néztél rám, olyan szép volt, de elmúlt már. Talán könnyebb, ha eljön a nyár, mert úgy szeretném feledni már... Nélküled minden olyan más, még az idő is másképp jár. Tudom, hogy nem talállak már, úgy bánt, hogy nem kellek már, hiányzol, örökre várok majd Rád!

**** 

Ott leszek az esküvődön gyászban, feketében, meghúzódva a templom egyik szegletében. Ott állok majd szomorúan, bús halovány arccal, ott hallgatom, mikor a pap összead majd azzal. Ott zokogok fájó szívvel, leborulva térdre. Ott lesz a te esküvődön szívem temetése. 


****

 Könnyebb egy kősziklának lágy viasszá válni, mint két szerető szívnek egymástól elválni.

Mert ahol a két két szerető szív egymástól elválik, ott az édes méz is keserűvé válik...

****

A szerelem gyönyörű dolog. De az egyiknek mindig túl soká tart. A másik aztán ott marad ülve, és a semmibe mered. Néz, mint az őrült.

****

Az életben lesznek olyan idők, amikor nehéz lesz mosolyognod, de annak ellenére, amit látsz, az összes fájdalom ellenére, meg kell őrizned a humorérzéked. Tudnod kell mosolyogni azon a sok fájdalmon!

****

...meg kell tanulnunk újra élni, miután azt hittük, hogy vége az életünknek; fel kell állnunk, valahányszor úgy érezzük, végérvényesen padlóra kerültünk. Újra és újra. A remény soha nem hunyhat ki...

****

Belül én már rég meghaltam, csak a maszkom él, belül én már rég meghaltam, egy maszk nevet feléd...

****

Csalódtam. Megint csalódtam. De nem baj, majd idővel jobb lesz - mondogatom. De nem. Soha nem lesz jobb. Mire kiheverném az előző csalódást, már rögtön jön a másik. Mintha egy hülye körforgás lenne az élet. Mert az is. Egy rohadt körforgást az egész élet. Megismersz valakit, megszereted, csalódsz benne és szakítotok. Aztán megint megismersz valakit, és kezdődik elölről az egész.

Azt mondják, hogy más vállán könnyebb a feledés. De nem mindig. Megszereted azt a srácot is. És benne is csalódnod kell. Ez lenne az a csodás, boldog élet, amiről mások beszélnek? Mert szerintem ez nem a csodás boldogság. Köszönöm, de én ebből az életből nem kérek...

****

Szeretet nélküli élet: halál.

~ La vita senza dell'amore: la morte.

****

Szeretnék egy társat... aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... Akiért félre tudnék tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akivel erről nem kell beszélni... aki erről nem akar beszélni... Akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, és akivel szemben én is toleráns lehetek... aki egészen más, mint én, de mégis nagyon hasonló... aki magával ragad, és aki képessé tesz arra, hogy magammal ragadjam... Szeretnék egy társat... valakit, aki nem létezik...

****

Hát vége! Elengedlek, ahogy kívántad. Megteszem, hogy lehess nélkülem, hogy boldogabb lehess. Hogy leszel-e? A jövőd nem ismerem, de azt tudom, hogy sárba tiportad a szerelmem. Megbocsátottam százszor, ezerszer, hittem, hogy elfogadod szerelmem majd egyszer, s viszont szeretsz, ahogy én is téged, de látom, ez már sohasem történik meg. Magányos éjszakáidon, jusson majd eszedbe, hogy volt valaki, aki szívből szeretett, de Te mégis elűzted örökre...

****

Nézz körül! Csupa csend ez a táj.

Nézd azt a fényt! Szinte fáj.
A fekete éjszakán láng ég
Nézd csak...! Te látod még?
Elaludt, kihunyt. Kicsi, miért van így?
Óh, érzem... a sötétség hangja hív...
Kicsi, ugye nem engedsz el? Félek!
Ne, ne hagyj itt egyedül! Kérlek!
Miért mész el? Maradj! Maradj velem!
Hangod oly távoli... beszélsz még nekem?
Kicsi, nem látlak, nem hallak! Mi ez?
Könny csurog az arcomon. Vége lesz?
Most meghalok, Kicsi, egyedül?
Lélegzetem, szívverésem gyengül...
Meghaltam, Kicsim? Oly nagy a sötétség...
Végre! Kis fény kúszik körém..
Megint látlak! Miért sírsz? Hallod?
Ne sírj! Megint ölellek. Itt vagyok!
Miért nem ölelsz? Kicsim, mi a baj?
Mi ez az átkozott zaj?
Mentő... Kiért jött? Én jól vagyok!
Ott fekszem... Mi ez?! Meghalok?
Fekszem, te sírsz, lelkem külön lebeg...
Ne félj, Kicsi, örökre itt leszek veled!

****

Leszek egy emlék, míg gondolsz rám. Leszek egy akadály a feledés útján. Dobj ki szívedből, ha útban vagyok! Csak emlék vagyok... tűrök, majd meghalok.

****

Megalázva írni könyörgő levelet,

sírdogálva várni, s nem jön rá felelet...

remélem tetszett

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ezek nagyon jók

(kata210, 2011.11.13 10:52)

ez ek nagyon jó és elgondolgattatós idézetek és szomorúak de tök jók :D

Re: ezek nagyon jók

(Németh Zsuzsi, 2011.11.13 11:36)

Köszi szépen!

egy kérdés

(Roxána1992, 2011.11.13 10:56)

Sziaa ! az a helyzet h lennne egy kérdésem de eddiig mindenhova komizztam de senki nem válaszolt kérlek válaszoljj!! Hogy kell hajvasalóval göndöriteni hajat?? amugy néztem videokat de egyik sem sikerült segitd!!!!!

Re: egy kérdés

(Németh Zsuzsi, 2011.11.13 11:30)

http://www.youtube.com/watch?v=KUhBCcbr9QY&feature=related

ez a legjobb videó ezen láccik a legjobban